A héten, február 23-án kezdődik a nagyböjt, hamvazószerda napjával. Ez a nap a húsvét időpontjától függően (a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap) mindig február 4. és március 10. közé esik.
A nagyböjt kezdetét jelző szertartás a hamvazás. A 4. századtól a nyilvános bűnbánatot tartó és nagycsütörtökön feloldozást nyerő bűnbánók a nagyböjt első napján mezítláb, zsákszerű vezeklő ruhában, a templom kapujában várták a püspököt, aki a templomba vezette őket. Elmondták a bűnbánati zsoltárokat, majd a püspök a fejükre tette a kezét. Megszórta őket hamuval, feladta nekik a ciliciumot, kirótta a penitenciát és meghintve őket szenteltvízzel, miként az Úr a paradicsomból Ádámot, kiutasította őket a templomból. A nagyböjtben többé a templomba nem mehettek, csak az ajtóban állottak és a betérő hívek imádságát kérték.
Eleinte a hamuval való megszórás csak nyilvános bűnbánók szertartása volt. A hívek közül azonban sokan csupán alázatosságból szintén meghintették magukat hamuval. Szokás volt az is, hogy a haldoklók a nyilvános bűnösök ciliciumát vették magukra és hamuba fektették őket. A 10. századtól külön megáldották a hamut, melyet az előző év virágvasárnapi barkáiból állítottak elő. A nyilvános vezeklés megszűntével, a 14. század után a hamvazás szertartása mint a nagyböjt kezdete általánossá lett. A klerikusok a tonzúrára kapták a hamut.
A pap helyi szokás szerint keresztet rajzol a hívő homlokára a hamuval, v. a fejére hinti a hamut, a köv. szavak kíséretében: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel” vagy: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban”.